Forrás: mtiinstruments
ASTM F657:
Az ostya közötti távolság az elülső és a hátsó felület megfelelő pontjai között. A vastagságot mikronokban vagy mil-ekben (hüvelyk hüvelykben) fejezik ki.
Teljes vastagságváltozás (TTV)
ASTM F657:
A vastagság maximális és minimális értékei közötti különbség, amelyet a beolvasási minta vagy a pontmérések sorozata során tapasztaltunk. A TTV-t mikronokban vagy mil-ekben (hüvelyk hüvelykben) fejezik ki.
A fenti ábra egy két érintkezés nélküli mérőszonda között elhelyezett ostyát mutat. A szonda felső felülete és a ostya felső felülete (A), valamint az alsó szonda felület és az alsó ostya felület (B) közötti változások megfigyelésével kiszámítható a vastagság. Először a rendszert ismert vastagságú ( Tw ) ostyával kell kalibrálni. Az ismert vastagságú területet a szonda és egy felső szonda között helyezzük el az ostyaréshez (A), és egy alsó szondát az ostyaréshez (B). A felső és az alsó szonda közötti teljes hézagot (Gtotal) az alábbiak szerint kell kiszámítani:
G összesen = A + B + T w
A kalibrált rendszerrel most ismeretlen vastagságú ostyákat lehet megmérni. Ha az ostyát a szonda közé helyezzük, új A és B értéket kapunk. A vastagságot az alábbiak szerint kell kiszámítani:
Tw = G összesen - (A + B)
Az ostya automatikus letapogatása során pontszerű méréseket végeznek és tárolnak. A vizsgálat befejezését követően a TTV-t a következőképpen számítják ki:
TTV = T max - T min
NEM KAPCSOLATOS MÉRÉS
ASTM F534 3.1.2:
A szabad, nem ragasztott ostya középső pontjának eltérése a középső felület referencia síkjától a három pont által meghatározott egyenlő távolságra egy körben, amelynek átmérője meghatározott, az ostya névleges átmérőjénél meghatározott mennyiségnél kisebb.
Medián felület:
Az ostya pontjainak elhelyezkedése egyforma távolságra az elülső és a hátsó felület között. Az íj mérésekor és kiszámításakor fontos megjegyezni, hogy a ostya helyének medián felületét ismerni kell. A medián felület eltéréseinek mérésével eltávolítják a számításból az ostya középpontjában a lokalizált vastagságváltozásokat.
A fenti ábra bemutatja az ostya medián felületének kapcsolatát a két szonda felülete között, ahol:
D = a szonda felső és alsó része közötti távolság
A = A szonda felső távolsága a ostya felső felületétől
B = Távolság az alsó szondától az ostya alsó felületétől
Z = az ostya medián felülete és a felső és alsó szonda közti pont közötti távolság (D / 2)
A Z értékének meghatározásához az ostya bármely helyén két egyenlet létezik:
Z = D / 2 - A - T / 2 és Z = -D / 2 + B + T / 2
Megoldva mindkét Z egyenletet, az érték egyszerűen meghatározható:
Z = (B - A) / 2
Mivel az íjat csak az ostya középpontján mérik, az ostya széle körül három (3) pontbeli referenciasíkot kell kiszámítani. Az íj értékét ezután úgy számítják ki, hogy megmérik a medián felület helyét az ostya közepén, és meghatározzák annak távolságát a referenciasíktól. Vegye figyelembe, hogy az íj pozitív vagy negatív szám lehet. A pozitív a medián felület középpontját a három pont referencia síkja felett tartja. Negatív a medián felület középpontját jelenti a három pont referencia síkja alatt.
A WARP MÉRÉSE A SOLARipar számára
ASTM F1390:
A szabad, nem rögzített ostya középfelületének maximális és minimális távolsága közötti különbség a referenciahelytől. Az íjhoz hasonlóan a lánc is a ostya mediális felülete és a referenciasík közötti különbségtétel mérése. A lánc azonban az ostya teljes középső felületét használja ahelyett, hogy csak a középpontban lennének. A teljes ostya megtekintésével a lánc hasznosabban megmutatja az ostya valódi alakját. A medián felület helyét pontosan úgy kell kiszámítani, mint az íjhoz, és a fent látható. A deformáció meghatározásához kétféleképpen lehet a referenciasíkot felépíteni. Az egyik ugyanaz a hárompontos sík az ostya szélén. A másik az, hogy a mérési letapogatás során megszerzett medián felületi adatok legkisebb négyzet illesztési számítását elvégezzük. Ezután kiszámítják a vetemedést a referencia síktól való maximális eltérés (RPD max ) és a referencia síktól való minimális eltérés (RPD min ) megkeresésével. Az RPD max a referencia sík feletti legnagyobb távolság, és pozitív szám. RPD min a referencia sík alatti legnagyobb távolság és negatív szám.
A fenti ábra a láncszámítás szemléltetése. Ebben a példában az RPDmax 1,5 és a medián felület maximális távolságaként jelenik meg a referenciasík felett. Az RPDmin értéke - 1,5, és a középső felület maximális távolságaként jelenik meg a referenciasík alatt. Ne feledje, hogy a warp mindig pozitív érték.
Warp = 1,5 - (-1,5) = 3
Ez azt is szemlélteti, hogy mind az íj, mind a lánc egyaránt leolvasható. A bemutatott ostya medián felülete keresztezi a referencia síkot az ostya közepén, ezért az íjmérés nulla lenne. A számított deformációs érték ebben az esetben sokkal hasznosabb, mivel azt mondja a felhasználónak, hogy az ostya alakja szabálytalanságokat mutat.
